A toll
Allah, a Könyörületes és Megkönyörülő Nevében.
{1} Nún. Az tollra, és arra, amit leírnak! {2} Te Mohamed! Urad kegyelmével nem vagy bolond. {3} Meg nem szűnő fizetség lesz az osztályrészed. {4} Bizony nagy erkölcsi érzületű vagy. {5} Te meg fogod látni és ők is meg fogják látni, {6} hogy melyikőtök lett próbára téve. {7} Allah a legjobb tudója annak, aki tévelyeg az Ő útjától, és Ő a legjobb tudója azoknak, akik az igaz útra vezéreltetnek. {8} Ne engedelmeskedj hát azoknak, akik hazugsággal vádolnak! {9} Azt szeretnék te Mohamed!, ha megtagadnád Allah szavait és hozzájuk állnál, hogy ők is még jobban tagadnák. {10} Ne engedelmeskedj minden hazug esküdözőnek, {11} rágalmazónak és pletykákkal házalónak, {12} a jónak útjába állónak, a határokat áthágónak, bűnösnek, {13} gorombának és hozzá még fattyúnak. {14} Úgy hálálja meg Allah kegyeit, vagyonát és, hogy számos fia van!, hogy {15} amikor a jeleink hirdettetnek néki, azt mondja: "A hajdanvoltak mesés történetei!" {16} Az arcán a Pokoltűz tulajdonságai lesznek az ítélet napon. {17} Próbára tettük őket, amiképpen próbára tettük a kert gazdáit, amikor megesküdtek, hogy reggelre kelve leszüretelik azt, {18} és nem éltek fenntartással. {19} És - miközben aludtak - Urad sújtó büntetése sújtotta azt. {20} És reggelre olyan lett, mintha leszüretelték volna. {21} Ők pedig reggelre kelve szólongatták egymást: {22} "Induljatok kora reggel a földetekre, ha szüretelni akartok!" {23} Útnak eredtek s közben egymás között sustorogtak: {24} Bizony, nem fog ma bejönni hozzátok a kertbe egy szegény sem!" {25} És kora reggel elindultak, de már csak a szegények távoltartására voltak képesek. {26} Amikor meglátták azt, azt mondták: "Bizony, alaposan eltévedtünk! {27} Sőt! Ki vagyunk fosztva!" {28} Aki a legmérsékeltebb volt közöttük, azt mondta: "Nem mondtam-e néktek, magasztaljátok Uratokat?" {29} "Magasztaltassál Urunk!" - mondták. "Kegyetlenek voltunk." {30} S egymáshoz fordultak, s kölcsönös vádaskodásokkal illették egymást. {31} "Ó jaj nekünk!" - mondták. "Bizony féktelenek voltunk. {32} Ám Urunk tán jobbat ad nekünk cserébe helyette. Urunkhoz fohászkodunk." {33} Ilyen volt a büntetés. A túlvilág büntetése azonban még súlyosabb. Bárcsak tudnák! {34} Az óvakodóknak az Uruknál vannak a gyönyörűség kertjei. {35} Tekinthetjük-e a muszlimokat bűnösökhöz hasonlónak? {36} Mi ütött belétek? Hogyan ítélhettek így? {37} Vagy talán külön könyvetek lenne nektek, amit tanultok, {38} és megtalálnátok benne azt, amit magatoknak választotok? {39} Vagy elköteleztük-e magunkat esküvéssel néktek a Feltámadás napjáig érvényesen, hogy a ti javatokra lesz az, amiről ítéletet mondotok? {40} Kérdezd meg őket, melyikük kezeskedik ezért? {41} Vagy talán társaik vannak? Hozzák hát elő a társaikat ha az igazat mondják. {42} Azon a napon, amikor komolyra fordul a dolog s fölszólíttatnak arra, hogy leboruljanak, ám ők erre képtelenek lesznek, {43} miközben lesütik a szemüket s gyalázat borítja el őket, hiszen felszólíttattak ők arra, hogy boruljanak le, amikor még épek és sértetlenek voltak. {44} Hagyj hát engem azokkal, akik hazugságnak tartják ezt a hirdetést! Fokozatosan mérjük majd rájuk a büntetést onnan, ahonnan nem tudják. {45} És haladékot adok nékik. Az én cselvetésem szilárd. {46} Vagy kértél-e tőlük fizetséget, hogy adósság terhe nyomná őket? {47} Vagy az ő birtokukban lenne a rejtett dolgok tudása, úgy, hogy leírhatnák azt? {48} Várj hát türelemmel Urad döntésére és ne legyél olyan, mint akit megevett a hal (Júnusz), amikor szorongattatásában fölkiáltott! {49} Ha nem kísérte volna őt Ura kegyelme, akkor meggyalázva vetődött volna ki a kopár helyre. {50} Ura azonban kiválasztotta őt és az igazak közé helyezte. {51} A tagadók csaknem a földhöz szögeznek a tekintetükkel, amikor meghallják az intést és azt mondják: "Ez bizony bolond!" {52} Csupán intés ez a teremtményeknek.